Tanulmányok a Szív Szútráról

- Aperion Project -

Megjegyzések a Kali yuga kapcsán

2025. január 05. 10:26 - _satori

*

Az egyetemes archaikus tanítások négy különböző, időbeli világciklust különböztetnek meg, melyek fokozatos szellemi elsötétülést is jelentenek egyben. A jelenlegi korszak, melyben élünk, az un. "Kali-yuga", a "sötétség korszaka", avagy – egy másfajta tradíció szóhasználatával élve: a Vaskor.
A Vaskor sajátosságai közé sok minden tartozik, úgymint bizonyos tendenciák aszimmetrikus és mániákus felerősödése: a materializmus, a fizikalizmus, az ateizmus, a szélsőséges racionalizmus, anyagiasság, a tanítások haszonleső elferdítése, a mesterek és a tanítványok radikális megcsappanása, áltanítók, áltanítások, és ál-tanítványok tömeges megjelenése, a természettől való eltávolodás és elidegenedés, a szavak helytelen, inverz használata, általános princípium-zavar, a mennyiség uralma a minőség felett.
Továbbá az általános szellemtelenné válás, a létvakság, a betegségek és járványok előretörése: a teremtmény Teremtőnek vélése, a nem-Énnek az Önvalónak tartása – csak hogy néhányat soroljak fel a leglényegesebbek közül. E mellé a szimptóma-együttes mellé azonban pozitív jelenségek is társulnak - ezek a következők: nagyfokú technikai színvonal, kódexek-, és régi szövegek digitalizálása, elektronikus könyvtárak és archívumok létrehozása, a telekommunikáció kifejlesztése, az írás és olvasás elterjedése, az orvostudomány - és általában a tudományok hihetetlen fejlődése -, amiket a ma élő, szellemi utat járni kívánó ember nem csak hogy fel-, és kihasználhat, hanem fel-, és ki is kell használnia őket, mint lehetséges eszközöket (feltételezem, hogy a mai tradicionalisták, legyenek akár a legelkötelezettebbek is, nem lóval és szekérrel járnak, van mobiltelefonjuk, nem vadászatból élnek, és használnak számítógépet illetve bankkártyát - és valóban: miért is ne használnák őket?)
Azonban ezek felsorolása mellett kevesen emelik ki, hogy eme korszak világbeli szükségszerűség, egy metafizikai valóság fizikai létmódja, ha úgy tetszik: ugyanúgy a Lét részét képezi, mint a nagy ciklus akármelyik szakasza, akár mint az Aranykor, és attól természetesen ontológiailag sem különbözik: a Vaskor ugyanúgy a kozmikus illúzió egy természetes aspektusa, mint bármelyik korszak: teológiailag mindegyikkel egyenértékű, függetlenül attól, hogy mikor, melyikben, mi dominál.
A helyes alapállás a Kali-yugában nem annak "tagadása", vagy az azzal való "harc", a fenti, különböző aspektusok szubjektív kiemelése, és kifigurázása, cinikus kommentálása, egy "elveszett paradicsom" utáni nosztalgikus-romantikus sóvárgás, hanem a jóga tanrendszerében is használt közömbösség vele szemben: a feltételek, és a körülmények (mint a feltételek konkretizálódásának) neutrális tudatosítása, és nem-Önmaga-ként való megkülönböztetése az Én-Önvalótól. Fontos dolog tudatosítani a jelen szellemi korszak mibenlétét, természetét, de nem a legfontosabb: fontos dolog az eszköz, de a cél még fontosabb.
Egy szellemi világkorszak önmagában sem nem jó, sem nem rossz: pusztán az átélő alany teszi azzá, aminek elsődlegesen megjelenik, miközben a Tanú némán és közömbösen szemléli azt. Minden csupán helyes viszonyulás kérdése tehát. Sem a Bahagavad-gíta, sem a Buddha beszédei, sem az Evangéliumok nem arra tanítanak, hogy a körülményekkel foglalkozzak, hanem kizárólag az Ön-kutatásra ösztönöznek, és a helyes megkülönböztetést mutatják be, mely által az illúzió leleplezhető (ismétlem: legyen szó bármely korszakról is a négy közül, mindegyik illúzió, és bármelyik alkalmas a Felébredésre).
A magam részéről tehát kicsit túlexponáltnak tartok minden olyan szemléletet, mely szélsőségesen kiemeli, és/vagy nagy hangsúlyt fektet a jelenlegi Vaskor különböző szimptómáira, tehát nem egyszerűen rögzíti azokat, mint szükségszerű, és feltételektől függő tényeket, hanem azokba mintegy "horizontálisan" bele is bonyolódik, eltávolodva a céltól, mivel a Cél a mindenkori körülményektől való ("vertikális") függetlenség realizálása, akár reintegráció, akár a helyes megkülönböztetés révén (emlékezzünk csak arra, hogy például a Buddha vagy Jézus milyen körülmények között jelent meg: kötve hiszem, hogy lényegi különbség lett volna mondjuk i.e 500, i.sz. 30, és i.sz. 2010 között.) Hogy egy klasszikus példával éljek: akik állandóan szükségét érzik a Kali-yuga különböző - általában mizantróp hangulatú, cinikus - elemzésének elvégzését, azokhoz hasonlítanak, akik egy égő házból nem kimenekülnek az ismert vészkijáraton, miután észlelték, hogy tűz van, hanem azon tűnődnek, hogy miért olyan a ház berendezése - a bútorok stílusa, a képek a falon, és a lakástextíliák színei -, amilyenek.

Az Ember nem változik: a megszabadulás alanya azonban az Ember. Ami változik, az csak a díszlet, nevezzük akárminek: történelemnek, társadalomnak, időszaknak, elmének, kondicionáltságnak. Valójában ez a díszlet is csak látszólag változik: ami állandó benne, az az illúzió. Hogy valaki az űrkorszakban egy űrbázison, a középkorban egy kastélyban, vagy éppen a bronzkorban egy faluban találkozik a Dharmával, érti azt meg és születik újjá Szellemben - teljesen mindegy.
A Szív szútra minden egyes sora az igazi Alanyhoz vezet el ma is.
*
Felvetődhet a kérdés, hogy "mikor volt” az Aranykor, és hogy „meddig tart” a Vaskor. Természetesen léteznek számok, melyek megadják egy-egy korszak hosszát, kezdetét és végét, azonban ezek a számok inkább szimbólumok, mintsem konkrét adatok. Nekem meggyőződésem, hogy ezek a korszakok nem ábrázolhatók pl. egy lineáris időegyenes mentén, mivel valójában metafizikai, szellemi létfaktorokról van szó, melyek szinkronban és szimultán, egymásba fonódva léteznek egymással a Tudatban, és amelyek valójában nem „időként” telnek, ahogyan az sem mérhető, hogy meddig tart egy álom, vagy hogy "hol van az öregedés és halál".

Az Aranykor és a másik három korszak, mint szellemi létmód, minden valóságában megjelenhet előttem, ha az Igazság feltárul az elmében (ha az elmétől meg tudom különböztetni Önmagam). A meditációban eltűnik az önlét átélése, és eltűnik az Idő is, és a maga korszakaival együtt pusztán azzá válik, ami valójában is: elmerezdüléssé.
Feltehetőleg a Buddha és Krisztus is azt példázzák, hogy ebben a zavaros korban is létezik megszabadulás, és „ebben a korszakban” is bárhol, bármikor megvalósítható az Aranykor – Önmagunk megismerése által.
*
(2010 január, módosítva: 2024 január)
Szólj hozzá!

Az Egyedülvalóságról

2024. december 06. 15:52 - _satori

 

„Mindazonáltal, barátom, nem mondom azt, hogy a szenvedést meg lehetne szüntetni anélkül, hogy az ember elérne a világ végére. Mégis, barátom, éppen ebben az ölnyi méretű, tudatos, eszes testben tapasztalom meg a világot, a világ keletkezését, a világ megszűnését és a világ megszüntetéséhez vezető utat.

A világ vége soha nem érhető el az által, hogy odautaznánk, és a szenvedés nem szüntethető meg anélkül, hogy eljutnánk a világ végére.”

SN 2.26 / S I 61 Rohitassa Sutta

 

„Ekkor a Mahāsattva Subhūtihoz fordult, és ezt kérdezte tőle:

Ó, tiszteletreméltó, milyen okból van az, hogy az összetett jelenségek nem üresek?"

A Felszabadult így válaszolt Subhūtinak:

"Subhūti, az érző lények felfogásában az üresség mindaddig fennáll, amíg az abszolút üresség fogalma nem jelenik meg. De mondjuk, hogy valaki létrehoz valamit vagy valamit létrehoznak neki. Lehetséges, hogy abban a dologban valóságosan nincs semmi, ami nem az üresség?

Subhūti válaszolt:

Ó, Felszabadult, az alkotott dologban semmi sem létezik valóságosan, ami nem az üresség. Mind az üresség, mind az alkotott ugyanaz: sem össze nem kapcsolt, sem nem szétválasztott, mindkettő üresség az ürességben. Tehát mi az oka annak, hogy ez az alkotott dolog az ürességben létezik? Hiszen mindkettő, mind az üresség, mind az alkotott, nem található az ürességben.

A Magasztos válaszolt:

Subhūti, nincs sem alak, sem érzés, sem észlelés, sem mentális formáció, sem tudat, semmi sem, ami létrehozott vagy üres. Mindkettő ugyanaz: üresség az ürességben.”

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VIII PSP_6-8:177-178

 

*

 Az individuális, halandó emberben lévő nem-kettős Teljesség mint a megszabadulás kapuja

"mindenkiben el van rejtve" - mint az Egyedülvalóság Alanya.

Az egész Szív szútra ehhez a világfeletti Alanyhoz vezet el.

 *

 

Szólj hozzá!

A hṛdaya हृदय kifejezés fordításáról

2024. március 13. 11:20 - _satori

 

Kedves Olvasóm!

Ma van a Szív szútra első írásos emlékének 1363. évfordulója

A Szív szútra legrégebbi korabeli műtárgya a Fángshān 房山-i Yúnjū-templom 雲居寺 kőbe vésett szabványos kínai szövege. Fontos, hogy a kolofon sértetlen dátummal rendelkezik: Xiǎnqìng liù nián èr yuè bā rì 顯慶六年二月八日, tehát: „a Xiǎnqìng-korszak hatodik évének második hónapjának nyolcadik napja”.

Ez azt jelenti, hogy a kőtábla vésetét 661. március 13-án készítette el Yáng Shèshēng 楊社生.

Ennek alkalmából folytatom a szútra fordítás-magyarázatát, jelen esetben a címben szereplő hṛdaya terminuis fordításának bemutatásával.

 

 *

 

"Subhūti! Ha te azt akarod, hogy a mélységet, amely a Prajñāpāramitā-hoz kapcsolódik, meghatározzuk, mély és különleges állapotok megnevezéseit kell használnunk. Subhūti, ezek az Üresség megnevezései, vagyis: a mélységé, a formátlané, a nem-keletkezetté, a nem megragadásé, a keletkezés-nélküliségé, a megállításé, a Nirvánáé, a megszűnésé. Ez a 'mély' szó, Subhūti, az ilyen jellemzőkhöz is használt kifejezés."

Aṣṭasāhasrikā PrajñāpāramitāASP_18: śūnyatāparivarto 'ṣṭādaśaḥ,  Vaidya 170

*

 

 Miért nem „szív”-nek fordítom a címben a hṛdaya हृदय kifejezést?

A szanszkrit hṛdaya általában és a legelterjedtebben „szív”-nek van fordítva, és ez a jelentés helyes is, amennyiben itt átvitt értelemben lényeget vagy esszenciát értünk alatta (a szó konkrétan jelenti a szívet is mint szervet). Ugyanakkor számos jelentésárnyalata létezik még: olyan jelentések, melyek a szöveg tágabb kontextusában számomra adekvátabbnak tűnnek annak visszaadására, hogy mit is tartalmaz a szútra, milyen üzenetet is akart átadni nekünk a megalkotója (az analízisek szerint egyetlen személy állította össze a szútrát).

Ahogyan azt korábban már írtam, a szútra fordításához két kínai és egy szanszkrit verziót használtam (lásd: a primer szövegforrásokat). Ennek azért van jelentősége, mert a kínai és a szanszkrit kifejezések, illetve ideogrammák két aspektusú értelmezését adják a címnek.

A kínai címben szereplő karakter, a xīn 心 a szöveg tartalmára, illetve annak mondanivalójára fókuszál, mint „tudat” (citta) és „esszencia”, ahol a tudatnak és annak aspektusainak van kardinális (!) jelentősége.

A cím fordításához azért választottam mégis a szanszkrit kifejezést, mert a hṛdaya mélyebben kifejezi a szöveg célját: a „szív”, mint szerv mellett jelent „lényeget”, de jelent „tudást, tudományt” is, ami számomra szebben fejezi ki a mondanivalót (ezek az áranyalatok hiányoznak a kínai karakter jelentéséből, bár azt is rendkívül mély tartalom jellemzi).

Itt röviden ki kell térnem arra, hogy miről szól a szív szútra.

Meggyőződésem, hogy a tudatnak egy olyan meditatív átalakulását írja le, ami az āśraya-parāvṛtti tanításával magyarázható a legellentmondásmentesebben. A kiindulási alapja egy éntapasztalat-analízis. Avalokiteśvara intuitívan, közvetlenül szemléli az öt tapasztalati ág, az āśraya आश्रय „érzékalap(ok)” vagy „támasz(ok)” ürességét, majd a „beszélő”, feltehetőleg a Buddha, Śāriputra-hoz szólva bemutatja ezeknek a – személyiséget is alapvetően fundáló, annak létrejöttét biztosító -  érzékelési alapoknak a teljes átalakítását/átalakulását úgy, hogy felismeri mindegyik azonosságát az ürességtermészettel, annak három szintjével (trisvabhāva), majd ennek az azonosságnak az érzékszervi megragadhatatlanságát, ami a tudat „akadálymentességén”, „félelemnélküliségén” és „tévedés-mentességén” keresztül éri el a kialvást.

Ez egy folyamat: a szútra tehát nem pusztán a buddhista mahāyāna tanítások kivonata, "szíve", hanem elsősorban egy élő meditációs folyamat reprezentációja.

A "tudomány" és "tudás" jelentésaspektus tehát így jobban is illeszkedik a szútra tudatfenomenológiai illetve yogācāra megközelítéséhez. Mivel a hṛdaya eredetileg magát a Véda-t is jelölte, adta magát a megoldás, hogy „Szent Tudomány”-nak fordítsam a címben, hiszen a szöveg (mint egy meditációs élmény bemutatása) önmagában több, mint „lényeg” (~ ”szíve valaminek”), több, mint „tudás”, és több mint „tudomány”.

Ez tudomány, titkos tudomány, olyan, mint a Véda: tehát Szent Tudomány is.

A szútra teljes címe tehát így lett:

"A meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés szent tudománya."

 

*

Szólj hozzá!

A prajñāpāramitā kifejezés fordítása

2024. március 02. 16:21 - _satori

*

 A Szív szútra új fordítása - Tanulmányok a Szív Szútráról 

 

'Subhūti kérdez:

Mi a természetük, Bhagavān, ezeknek a Bodhisattvá-knak, a nagy lényeknek, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik?

A Buddha válaszol:

Az elhagyás szokásával vezéreltek, egyedülálló és elszigetelt természetűek lesznek,Subhūti,

azok a Bodhisattvá-k, a nagy lények, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik.'

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_15: devaparivartaḥ pañcadaśaḥ / Vaidya 149

 

 

I. 

Miért nem "bölcsességnek" fordítom a prajñā-t?

Tudom, hogy a prajñā-nak a magyar buddhizmusban szinte kizárólagosan elterjedt fordítási variánsa a „bölcsesség”, amit aztán cizellálva magyaráznak a jegyzetekben. Régóta azt gondolom, hogy nem a bölcsesség a helyes fordítása a szónak, és nem csak azért, mert egyszerűen nem lehet a „bölcsesség” kifejezéssel mint fordítással adekvátan azonosulni, hanem azért is, mert a szútra szövege nagyon tudatosan megválasztott, pontos jelentéssel bíró terminusokat használ, tehát ezt a szót is nagyon precízen kell definiálni. Még azon az áron is, hogy ez szembemegy a kialakult szokásokkal. Másfelől: maga a szöveg is egy konkrét meditációs eljárásra utal, ami a satipaṭṭhāna-val (~a tudatosság megalapozása) kezdődik, és egy teljesen másfajta meditációba illetve tudatállapotba vezet, mint a kiindulási pontja (ez az un. asaṃprajñāta samadhi kb. "nem felismerő-, megragadás-mentes révület").

A tudat mindig valamire vonatkozó tudat, és minden tudat része a világnak. Egyetlen tudat kivétel ez alól: ez a viññāṇa anidassana, ami a „felszín nélküli tudatosság” vagy „tulajdonság nélküli tudatosság”. A prajñā szerintem ennek az állapotnak a primordiális megjelenési formája: már nem az a tudat, ami a meditációt végzi, hanem az a tiszta és végtelen tudatosság, ami a meditáció végcélja.

A szanszkrit prajñā प्रज्ञा kifejezés nagyon mély jelentésű. Két részből áll. A pra- és a -jñā alkotják. A Monier-Williams szanszkrit szótár szerint a pra- az előre, tovább, túlzottan, nagyon, sokat, töltés, kitöltés, teljesítés jelentésű, és a görög πρό és a latin pro-hoz hasonló előtag. A nyelvészeknél a gati, ā-rambha, ut-karṣa, sarvato-bhāva, prāthamya, khyāti, ut-patti, vy-avahāra értelmében használható. Ezek: kezdés, kezdet, kiváló, magas, felettes, elsődleges, tudás, felfogás, keletkezés, teremtés, eredet.

A jñā az ismerni, tudást birtokolni, megismerni, észlelni, felfogni, tapasztal, felismer, megállapít, vizsgál, sajátjának felismerni, tudva, ismerve jelentésű.

Így tehát: a prajñā olyan belső alanyi tapasztalat, észlelet vagy ismeret, ami elsődleges forrású, és a kezdeti, ősi, eredeti tudati létállapotra vonatkozik. Kifejezhetetlen és ismeretlen módon jön létre. Úgy, hogy semmi nem határozza meg. Mélyen személyes, immanens, miközben transzperszonális és transzcendens. Ez az intuíció, a tükröződés, a tisztánlátás és a tárgy-nélküli, tiszta tudati felfogás, a természetes intelligencia, de a mentális attitűd, beállítódás is, mint ami az eszköz/tárgy nélküli tapasztalat realizálása után fennmarad, mint meghatározhatatlan nézőpont. 

A prajñā üres: nem ismer semmit és mindent megismer, mert maga a megismerés. Nem tudva tud. A differenciálatlan, ősi, elsődleges belső öntapasztalat. A legmagasabb rendű tudat: minden (ön)ismeret belső forrása. Nem a külsőre, hanem a belsőre utal: itt még nincs alany-tárgy; miközben benne van mindenben, kívül is áll a dolgokon. Nem "alanytudat", hanem a jelenlévő Alany kettősség-nélküli tudata-tudása-tapasztalata. Messze magasabb és mélyebb, mint a „bölcsesség”. ez az a megismerő tapasztalat, amely kizárólag az Alany „minden mástól mentes” tapasztalatáé: ez a kauzális, a szenvedésnek alávetett, múlandó, összetett, szenvedésteli és én-nélküli, pszicho-fizikai testben megnyilvánuló személy midentől elkülönült állapota: az a a tudatosság, amely a satipaṭṭhāna meditációt "szemléli".

 

II.

 

A prajñāpāramitā 般若波羅蜜多 / परज्ञापारमिताहृदय a mahajána buddhizmus egyik kulcsfogalma.

A Szív szútrában hatszor fordul elő a prajñāpāramitā szóösszetétel: egyszer a címben, ötször a szövegben. A címben és a szövegben háromszor nominativus-, kétszer locativus esetben szerepel.

Bizonyos etimológiák, amiknek egyébként van létjogosultságuk, a pāramitā kifejezést „túlpartra-juttatónak; ami átvisz a túlsó partra” értelműnek tekintik, és így is fordítják. A mahajána buddhizmusnak a szamszára és nirvána egybeeséséről szóló tanításai fényében nehezen látható, hogy miféle elérendő „túlsó partról” lehetne beszélni, de maga a szútra szövege is leírja, hogy „nincs beérkezés”. Mivel a szútra szó szerint egy metafizikai (~ létesülteken túli) tapasztalatot ír le, a pāramitā inkább úgy fordítom, hogy: meghatározhatatlan, transzcendens, tökéletes, érzékeken túli, vagy: mindent meghaladó.

A szútra kínai verzióiban a xīn 心 karakter kétféle értelemben szerepel: „szív” és „tudat” (innen a Szív szútra elnevezés is. A xīn 心 karakter pontos jelentésére egy másik posztban majd visszatérek). Ha abból indulok ki, hogy a szútrában van ez a szó, aminek fontos a két különböző jelentésének megjelenítése, akkor annak is van jól alátámasztható oka, hogy ehhez hasonlóan a többször előforduló prajñāpāramitā kifejezést is többféle módon fordítsam (mint a rūpa [sé 色] és a pṛthak [yí 異] szavakat is, amiről egy későbbi posztban fogok írni). Minek kötelezzem el magam és szorítsam a szavak adta korlátok közé egyféle fordítás és jelentésvariáns mellett, amikor lehetetlen egyetlen definícióba szorítani a szót, és öt lehetőség is van arra, hogy megjelenjenek az alternatívák (jóformán ez az öt lefedi az összes értelmes interpretációt)?

 Ebből adódóan a következőképpen fordítottam a prajñāpāramitā terminust:

 

  • meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés (a címben szereplő fordítás)
  • transzcendentális közvetlen belátás(ban)
  • tökéletes mentális beállítottság(ot)
  • tiszta transzcendentális tudatosság
  • érzékeken túli tisztánlátás
  • mindent meghaladó öntudatosság

 

Ezek a fordítási variációk nem csak az eredeti szanszkrit kifejezés etimológiájával és nyelvtanával van összhangban, hanem a szútrában leírt meditációs tapasztalattal és azzal a folyamattal, amiről a szöveg szól.

*

 

A következő bejegyzésemben a xīn 心 karaktert és annak fordítását fogom elemezni.

 

____________________________________________________________________

Primer szövegreferenciák: 

Taishō shinshū daizōkyō 大正新脩大藏

T0251. 0848c07 - 0848c22  [T0250. 0847c15]

 [T1509_36 0327c11-c28]

 [T0251. 0848b22]

[Sumidera Shingyō 隅寺心経 (710-794)/ Princeton University, No.2012-99]

[T0256. 08.851a1-852.a23]

Szólj hozzá!

Előszó a Szív Szútrához

2024. február 20. 07:50 - _satori

Kedves érdeklődő olvasóm!

Kereken egy évvel ezelőtt fejeztem be a Szív szútra egyik korabeli, Tang-dinasztia idejéből származó előszavának fordítását. Szombaton, 2024. február 24-én fogom publikálni a Szív szútra frissen elkészült, új fordítását, amit szintén én dolgoztam ki. Annak alkalmából fogadja mindenki szeretettel az alábbi munkámat!

A szöveg szabadon felhasználható a forrás és a fordító megjelölésével nonprofit célra. Minden további jog fenntartva. 

Antal Péter

 

ELŐSZÓ A SZÍV-SZÚTRÁHOZ


Írta: a Nemzet Tanítója, Nanyang Huizhong 南陽慧忠 (675-775)

Taisho T0251_0848b22

夫法性無邊,豈藉心之所度
A jelenségek belső valóság-természete végtelen, hogyan lehetne azt az
elmével meghatározni?

真如非相,詎假言之所詮。
Az Ilyenség tulajdonság-nélküli, formátlan: ahol „magyarázata” van, az
hamis beszéd.

是故眾生浩浩無窮,法海茫茫何極。
Mivel a Tan óceánja mélységes és határtalan, ezért az érző lények összessége
végtelenül özönlik.

若也廣尋文義,猶如鏡裏求形,更乃息念觀空,又似日中逃影。
Sokat keresni a Tanbeszéd jelentését olyan, mint tükörben keresni az alakot,
mintha az árnyékot próbálnánk déli napsütésben megfogni; ezért inkább
nyugodt éberséggel figyeld meg minden jelenség Ürességét.

茲經喻如大地,何物不從地之所生,諸佛唯指一心,何法不因心之所立。
Ez a szútra az Anyaföld példázata: nincs olyan dolog, amely ne a földtől
születne. Minden Buddha csak az Egy-tudatra mutat, és nincs olyan
dharma, ami ne az Egy-Tudaton alapulna.

但了心地,故號總持,悟法無生,名為妙覺。
Csupán tisztán átlátni az Elme Alapját, a dhāraṇī-t, ráébredni a jelenségek
nem-keletkezésére: ezt Csodálatos Önmegvilágosodásnak hívják.

一念超越,豈在繁論者爾。
Egyetlen tudatpillanat meghaladása: az hogy’ is lehetne benne a sok
értekezésben?

Budapest, 2023.02.05. Telihold napján
Fordította: Antal Péter

Szólj hozzá!

Köszöntő

2020. február 21. 13:44 - _satori

Kedves Érdeklődő!

      A blog azzal a céllal jött létre, hogy az elmúlt 10-15 év, a Szív szútrát érintő tanulmányaim eredményeit tematikus formában összegyűjtse, és érthetően, de magas színvonalon publikálva az érdeklődő, tanulni vágyó közönség számára hozzáférhetővé tegye. Ezen publikációk egy fokozatosságon alapuló, didaktikus tematikát fognak követni, és a tervek szerint (a rendelkezésre álló idő függvényében) havonta egy-két cikk megjelenését fogja jelenteni. 

      Régóta személyes meggyőződésem, hogy - noha a Szív szútrán (mint meditációs beavató-szövegen) keresztül az egész buddhista doktrína, a théraváda és a mahajána (a jógacsára, a madhjamaka, de a dzogcsen is) egyaránt, maradéktalanul és autentikusan  kifejthető és elsajátítható -, a szútra még sincs a magyar nyelvű szakirodalomban és buddhista oktatásban az azt megillető, méltó helyén kezelve, és meglehetősen nagy a zavar annak forgalomban lévő fordításait, verzióit, sőt: adekvát értelmezését is illetően. Ez azonban annak köszönhető, hogy a Szív szútra rövid szövege úgy viszonyul a buddhista tanításhoz, mint Einstein egyszerűnek tűnő és gyorsan leírható E=mc2 képlete a fizikához: egy hatalmas, generációkon átívelő szellemi csúcsteljesítmény végpontjaként, mely bár esszenciálisan magában foglal minden tudást, ugyanakkor minden tudást meg is halad.

     Ez a tapasztalatom egyre jobban igazolódott, minél inkább elmélyültem a szöveg -, és a szövegről készült korabeli és kortárs kommentárok tanulmányozásában, megközelítési módokban, így mára már egy kiaknázandó lehetőségként ragadom meg ezt a jelenséget.

   Fentiek mellett jelen blog igényes fóruma, információs központja is kíván lenni egy buddhista szellemi műhelynek, ami a Szív szútra, mint a Dharma kvintesszenciája köré egyfajta fenomenológiai  iskolaként összpontosul.

    Ezt a törekvést folyamatosan frissülő és bővülő irodalomjegyzék, link-gyűjtemény, fotóalbum és könyvajánló igyekszik majd teljessé tenni.

     Ehhez a közösséghez bárki csatlakozhat, aki meg szeretné ismerni a Szív szútra világát, és azon keresztül a Tan különböző szintjeit, majd a Tannak a szavakkal csak részlegesen kifejezhető végső igazságait.

Remélem, hogy vállalkozásomat kellő érdeklődés és figyelem kíséri majd, és minden törekvő javát fogja szolgálni!

Üdvözlettel:

Satori - Antal Péter

antalpeter001@gmail.com

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása