*

"Ismét másként, ó Mahāmati, azok, akik a háromféle érv és azok összetevőinek megragadásában hisznek, azt fogják gondolni, hogy létezik valamilyen valóság, amely közvetlen nemes tudással ismerhető meg, és mentes a kettősségtől, valamint rendelkezik valamiféle saját természettel.

Ám ó Mahāmati, azoknál a jógiknál, akik elérték a Tathāgata szintjét, elfordultak az elméből, tudatból és megismerő tudatból, megszabadultak a megismerő és megismert kettősségétől, nem keletkeznek többé a „létezés” és „nemlétezés” elképzelései.

Ha mégis, Mahāmati, ezek a jógik – akik ilyen megvalósítással bírnak – elkezdenének ragaszkodni a „létezéshez” vagy „nemlétezéshez”, akkor ez már az önvaló, lélek, vagy egyéni személy megragadásához hasonló lenne, vagyis az énkép újrateremtése.

Az a tanítás viszont, ó Mahāmati, amely a létező természet, saját vagy általános jellemzők alapján különbözteti meg a jelenségeket – ez nem a Dharmatā-Buddhák tanítása, hanem csak az illuzórikus Buddhák megnyilvánulása, melyet azokhoz intéznek, akik gyermekded látásmódhoz ragaszkodnak. Ez nem vezet el az önmagában megvalósított nemes tudás, az igazi meditációs öröm és a dharma valódi természetének megtapasztalásához.

Ez olyan, Mahāmati, mint amikor víz alá merülve látjuk a fa árnyékát – sem árnyék, sem nem árnyék, mivel a fa alakja torzul. Így azok, akiket a külső nézetek maradványai hatnak át, az egység, másság, kettősség vagy ezek hiányának gondolataiban fognak mozogni, miközben nem ismerik fel, hogy minden csak saját tudatukban feltűnő jelenség.

Ez olyan, mint a tükörben megjelenő képek – ezek a képek nem képek, de nem is nem-képek: pusztán a tükör és a kép közötti feltételek és elképzelések játékai. A gyermeki elmével bírók azonban ezeket valódi tárgyaknak látják.

Ugyanígy, Mahāmati, a saját tudatban tükröződő képek jelennek meg számukra egységként, másságként vagy ezek keverékeiként.

Ez olyan, mint a visszhang, amely akkor hallatszik, ha valaki egy völgyben beszél. A visszhang nem hang és nem is nem-hang – attól függ, hogyan halljuk. Ugyanígy, az „igen–nem”, „egy–sok” stb. nézetek is csupán saját tudatbeli hajlamok által született képzetek.

Olyan ez, mint amikor a sivatag forró földjén, a napsütésben víz tükröződését délibábként látjuk – ezek a képek sem létezők, sem nem létezők, és nem ragadhatók meg.

Így van ez, Mahāmati, azoknál a gyermekded lényeknél, akik a kezdetnélküli világi megkötöttségek által beszennyezettek, és elméjük hamis tudása mindenféle keletkezés, fennállás, elmúlás, egység, másság, igen és nem nézeteiben hánykolódik – mint a délibáb hullámai.

Ez olyan, mint a bábként mozgó bábfigurák egy mechanikus szerkezetben: nincsenek tudattal, de a démonok ügyeskedése által úgy tűnik, mintha mozognának. A gyermekek pedig elhiszik, hogy ezek a bábok valóban járnak-kelnek.

Ugyanígy, Mahāmati, az egyszerű hétköznapi emberek, akik rossz nézetek rabjai, ragaszkodnak az egység és különbség hamis tanaihoz. Ez azonban pusztán kivetítés – nem valódi.

Ezért, Mahāmati, minden keletkezés, fennállás, elmúlás, egység, különbség és ezek kettőssége vagy hiánya kapcsán nem szabad elmerülni az elkülönítő gondolkodásban. Ehelyett olyan tudásra kell szert tenni, amely közvetlenül és szabadon ismeri meg a valóságot – mindenféle fogalmi megkülönböztetés nélkül."

*

___________________

vaidya 39
punaraparaṃ mahāmate pramāṇatrayāvayavapratyavasthānaṃ kṛtvā āryajñānapratyātmādhigamyaṃ svabhāvadvayavinirmuktaṃ vastu svabhāvato vidyata iti vikalpayiṣyanti / na ca mahāmate cittamano manovijñānacittaparāvṛttyāśrayāṇāṃ svacittadṛśyagrāhyagrāhakavikalpaprahīṇānāṃ tathāgatabhūmipratyātmāryajñānagatānāṃ yogināṃ bhāvābhāvasaṃjñā pravartate / yadi punarmahāmate yogināmevaṃgativiṣayāṇāṃ bhāvābhāvagrāhaḥ pravartate, sa evaiṣāmātmagrāhaḥ poṣagrāhaḥ puruṣagrāhaḥ pudgalagrāhaḥ syāt / yā punarevaṃ mahāmate bhāvasvabhāvasvasāmānyalakṣaṇadeśanā, eṣā mahāmate nairmāṇikabuddhadeśanāḥ na dharmatābuddhadeśanā / deśanā punarmahāmate bālaśayagatadṛṣṭipravṛttā, na ca pratyavasthānagatisvabhāvadharmāryajñānapratyātmādhigamasamādhisukhavihāramudbhāvayati / tadyathā mahāmate jalāntargatā vṛkṣacchāyā khyāyate / sā ca na cchāyā nācchāyā vṛkṣasaṃsthānāsaṃsthānataḥ, evameva mahāmate tīrthyadṛṣṭivāsanāvāsitavikalpā ekatvānyatvobhayatvānubhayatvanāstyastitvaṃ vikalpayiṣyanti svacittadṛśyamātrānavadhāritamatayaḥ / tadyathā mahāmate darpaṇāntargatāni sarvarūpapratibimbakāni khyāyante yathāpratyayataḥ svavikalpanācca, na tāni bimbāni nābimbāni bimbābimbadarśanataḥ / atha ca te mahāmate svacittadṛśyavikalpāḥ khyāyante bālānāṃ bimbākṛtayaḥ / evameva mahāmate svacittapratibimbāni khyāyante ekatvānyatvobhayānubhayadṛṣṭyākāreṇa / tadyathā mahāmate pratiśrutkā puruṣanadīpavanasaṃyogātpravartamānā anuśrūyate / sā ca na bhāvā nābhāvā ghoṣāghoṣaśravaṇataḥ, evameva mahāmate nāstyastitvaikatvānyatvobhayanobhayadṛṣṭisvacittavāsanāvikalpāḥ khyāyante / tadyathā mahāmate nistṛṇagulmalatāvanāyāṃ medinyāmādityasaṃyogānmṛgatṛṣṇikāstaraṃgavatsyandante / te ca na bhāvā nābhāvā lobhyālobhyataḥ / evameva mahāmate bālānāmanādikālaprapañcadauṣṭhulyavāsanāvāsitaṃ vikalpavijñānamutpādasthitibhaṅgaikatvānyatvobhayānubhayanāstyastyāryapratyātmajñānavastumukhena mṛgatṛṣṇikāvattaraṃgāyate / tadyathā mahāmate vetālayantrapuruṣau niḥsattvau piśācayuktigātspandanakriyāṃ kurvāte / tatra ca asadvikalpe bālā abhiniviśante gamanāgamanataḥ / evameva mahāmate bālapṛthagjanāḥ kudṛṣṭitīrthyāśayapatitā ekatvānyatvavādānabhiniviśante / sa ca asadbhūtasamāropaḥ / tasmāttarhi mahāmate utpādasthitibhaṅgaikatvānyatvobhayānubhayanāstyastyāryapratyātmavastvadhigamavikalparahitena bhavitavyam //

*

*

„A tökéletes transzcendens tudás (prajñāpāramitā) akkor valósul meg, amikor - az öntudatbeli fogalomalkotás hiányában és a valóságra ráébredt tudat megkülönböztető felismerése révén - már nem esik bele a kettősség egyik végletébe sem.

Mivel a tudat alaptámaszának átfordulása (āśraya-parāvṛtti) megtörtént, a korábbi karmikus hatások ereje eloszlott, a saját közvetlen tapasztalatán keresztül eléri a nemes ösvényt.

Ez a prajñāpāramitā.”

Saddharmalankavatarasutra, Vaidya 96 (Laṅkāvatāra Sūtra) 

(tatra prajñāpāramitā yadā svacittavikalpābhāvādābuddhipravicayātprativicinvan antadvaye na patati āśrayaparāvṛttipūrvakarmavināśataḥ, svapratyātmāryagatipratilambhāya prayujyate, sā prajñāpāramitā)

*

 *

"A teljes tudás: a nem-megragadás."

Vasubandhu: Trisvabhavanirdeśa (32)

*

"A Magasztos így szólt:

„Subhūti, amikor egy bodhiszattva mahāsattva esetében még fennáll a megragadás

– legyen az forma, érzés, észlelés, indíttatás, tudat; az érzékszervek és tárgyaik; a tudatfolyamatok; az öt szkandha, tizennyolc dhātu, tizenkét āyatana; a függő keletkezés és annak összetevői; a tökéletességek, az ürességek, az ébredéshez vezető dharmák, a nemes igazságok, a mérhetetlen meditációk, forma nélküli elmélyülések, dhāraṇīk, a három kapu (üresség, jel-nélküliség, törekvés-nélküliség), a természetfeletti képességek, a tíz erő, a különleges tudásformák, a buddhaság egyedülálló aspektusai, és a minden formára kiterjedő tudás

– ha mindezek még megragadhatóak számára, akkor az még nem a Végső Törvény.

Amikor azonban, ó Subhūti, mindezen dharmák esetében nincs többé megragadás, nincs észlelési rávetítés,

– sem a formák, érzések, észleletek, indíttatások, tudat,
– sem a dharmák csoportjai (skandhák, dhātuk, āyatanák, a függő keletkezés és összetevői),
– sem a pāramiták, ürességek, ébredéshez vezető dharmák, nemes igazságok, meditációk, elmélyedések, dhāraṇīk,
– sem az üresség, jel-nélküliség, törekvés-nélküliség meditációi, a tudás és hatalom különleges formái –
akkor ez a bodhiszattva elérte a szellemi törvény fokát .

Miért van ez így?

Subhūti, mert mindezeknek a dharmáknak a valódi természete a megnevezhetetlenség, a nem-kijelenthetőség

A forma valódi természete: nem-leírható; az érzésé, észlelésé, indíttatásoké és tudaté – szintén nem-leírható.

Így van ez az összes dharmacsoport, meditáció, megvalósítás és tudás természetével: nem megnevezhető, nem megragadható.

Ez, Subhūti, a bodhiszattva, a nagy lény valódi törvényszerűsége.

Így, ó Subhūti, amikor a bodhiszattva beteljesíti a meditáció tökéletességét, akkor elindítja a Dharma kerekét:

az üresség, a jel-nélküliség és a törekvés-nélküliség – a nem-megragadás kerekét."

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā PSP_6-8:37-38

*

Kedves Olvasók és érdeklődők!

Ezúton osztom meg a Szív szútra fordításomat.

A szöveg a forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható. Minden egyéb jog fenntartva.

A fordítás alapjául a következő szanszkrit és a kínai szövegek szolgáltak forrásként: 

Hōryūji Palm-leaf Manuscript. (Ja) – Xīnjīng | Prajñāpāramitāhṛdaya (wordpress.com)

NTI Reader és NTI Reader

A fordításomhoz készül a kommentár is.

Olvassa mindenki szeretettel!

Antal Péter

Kérdés, észrevétel esetén vagy a fordítás felhasználása kapcsán kérem írjon nekem bizalommal!

antalpeter001@gmail.com

Nyomtatóbarát verzió (PDF): antal-sziv-szutra.pdf 

_______________________________

A meghatározhatatlan legmagasabb-rendű közvetlen önmegismerés szent tudománya

परज्ञापारमिताहृदय - Prajñāpāramitāhṛdaya

A nemes Avalokiteśvara, a bodhisattva, amint a mély, tiszta ismeret mindent-áthágó gyakorlatában haladt, világosan megfigyelte az ötrétű léthalmazokat, és meglátta az önmagától-való-ürességet – ezzel megszabadult minden szenvedéstől.

Itt, Śāriputra, a forma: Üresség, az Üresség: forma.

A látvány nem különböztethető meg az Ürességtől: az Üresség nem választható szét a látványtól.

A megjelenési forma valóban Üresség; az Üresség valóban megjelenési forma.

Ugyanígy az érzékelés, a felfogás, késztetés és a tudatosság is.

Ezen a világon, Śāriputra, minden tudattartam az Üresség megnyilvánulása;

nem keletkezők – nem pusztulók; 

nem szennyezettek – nem tiszták; 

nem növekvők – nem csökkenők.

A valóság Ürességtermészete: sem az elmúlt, sem az eljövő, sem a jelen. †

Most, Śāriputra, ebben a kiüresítettségben nincs forma, nincs érzék, felfogás, késztetés és tudatosság.

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, elme.

Nincs látvány, hang, illat, íz, tapintás, gondolat.

Nincs a szemnek tartománya, eljutva egészen addig, hogy nincs az elmetudatosságnak tartománya.

Nincs tudatlanság, és nincs kioltása a tudatlanságnak,

és így nincs öregedés-és-halál, és nincs az öregedés-és-halál megszüntetése sem.

Nincs szenvedés, eredet, megszüntetés, út. Nincs tudás, és nincs beérkezés.

A nem-megragadás révén, a bodhisattva a tökéletes transzcendens tudásra támaszkodva a tudat akadálytalan állapotában időzik.

Mivel nincsenek tudati elfedettségek, félelem nélküli: meghaladta a valósággal ellentétes téveszméket, illúziót: ezt elérve beteljesítette a Végső Nirvāṇa-t.

Az idő három síkján létező minden Buddha a transzcendens közvetlen megismerést követően éri el a Felülmúlhatatlan Teljesen Tökéletes Felébredettséget.

Ezért tudni kell, hogy a véghezvivő intuitív megismerés egy nagy mantra; a nagy tudomány mantrája; a felülmúlhatatlan mantra; páratlan mantra; amely minden szenvedést megszűntet; amely való igaz - nem hamis.

Ezért az eredendő megismerés beteljesültségének mantráját így prédikáld:

gate gate pāragate pārasaṃgate bodhi svāhā ††

________________________________________________________________

† Kumārajīva 鳩摩羅什 IV. sz-i fordításában szereplő kulcsfontosságú sor.

T 08 250; 0847c15: 是空法，非過去、非未來、非現在

†† Woncheuk 원측 VII. sz-i kommentárja alapján: Átkelni, átkelni, túljutni, eljutni a végsőkig, az esszenciáig, gyorsan!

Fordította: Antal Péter

*

„A prajñā nem tud semmit, és nem lát semmit.” 

般若無知論第三 T1858 0153a24

*

„Továbbá, Subhúti, a bodhiszattva-mahászattva, miközben a prajñāpāramitā-ban jár, olyan tudattal fejleszti a bölcsességet, amely mentes minden jellegtől. Miközben ezt a Tudást fejleszti, nem látja azt, nem látja saját tudatát, egészen addig, hogy semmilyen buddha-dharmát sem lát.” 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:17

„Továbbá, Subhúti, a bodhiszattva-mahászattva, miközben a prajñāpāramitā-ban jár, a ragaszkodás öt halmazát (pañca upādānaskandha) úgy szemléli, mint egy álmot, mint egy visszhangot, mint egy tükröződést, mint egy képmást, mint egy délibábot, mint egy illúziót, mint egy varázslatot, mint egy teremtett jelenést, vagy mint egy gandharvavárost (múlékony égi látomást). 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:33

Az eredendő természet üressége (prakṛtiśūnyatā) azonban nem tűnik el, nem változik meg, nem mozdul el sehová. Miért? Mert nem található semmilyen helyen, nem rendelkezik térbeli helyzettel, sem nem megy valahová, sem nem érkezik sehonnan. Ez a dharmák állandósága (dharmasthititā), ahol semmilyen jelenség növekedése vagy csökkenése, keletkezése vagy megszűnése, beszennyeződése vagy megtisztulása nem tapasztalható. Ez a dharmák természetes állapota (prakṛtidharmatā). 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:96

*

*

„Mindazonáltal, barátom, nem mondom azt, hogy a szenvedést meg lehetne szüntetni anélkül, hogy az ember elérne a világ végére. Mégis, barátom, éppen ebben az ölnyi méretű, tudatos, eszes testben tapasztalom meg a világot, a világ keletkezését, a világ megszűnését és a világ megszüntetéséhez vezető utat.

A világ vége soha nem érhető el az által, hogy odautaznánk, és a szenvedés nem szüntethető meg anélkül, hogy eljutnánk a világ végére.”

SN 2.26 / S I 61 Rohitassa Sutta

„Ekkor a Mahāsattva Subhūtihoz fordult, és ezt kérdezte tőle:

Ó, tiszteletreméltó, milyen okból van az, hogy az összetett jelenségek nem üresek?"

A Felszabadult így válaszolt Subhūtinak:

"Subhūti, az érző lények felfogásában az üresség mindaddig fennáll, amíg az abszolút üresség fogalma nem jelenik meg. De mondjuk, hogy valaki létrehoz valamit vagy valamit létrehoznak neki. Lehetséges, hogy abban a dologban valóságosan nincs semmi, ami nem az üresség?

Subhūti válaszolt:

Ó, Felszabadult, az alkotott dologban semmi sem létezik valóságosan, ami nem az üresség. Mind az üresség, mind az alkotott ugyanaz: sem össze nem kapcsolt, sem nem szétválasztott, mindkettő üresség az ürességben. Tehát mi az oka annak, hogy ez az alkotott dolog az ürességben létezik? Hiszen mindkettő, mind az üresség, mind az alkotott, nem található az ürességben.

A Magasztos válaszolt:

Subhūti, nincs sem alak, sem érzés, sem észlelés, sem mentális formáció, sem tudat, semmi sem, ami létrehozott vagy üres. Mindkettő ugyanaz: üresség az ürességben.”

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VIII PSP_6-8:177-178

*

 Az individuális, halandó emberben lévő nem-kettős Teljesség mint a megszabadulás kapuja

"mindenkiben el van rejtve" - mint az Egyedülvalóság Alanya.

Az egész Szív szútra ehhez a világfeletti Alanyhoz vezet el.

 *

Kedves Olvasóm!

Ma van a Szív szútra első írásos emlékének 1363. évfordulója

A Szív szútra legrégebbi korabeli műtárgya a Fángshān 房山-i Yúnjū-templom 雲居寺 kőbe vésett szabványos kínai szövege. Fontos, hogy a kolofon sértetlen dátummal rendelkezik: Xiǎnqìng liù nián èr yuè bā rì 顯慶六年二月八日, tehát: „a Xiǎnqìng-korszak hatodik évének második hónapjának nyolcadik napja”.

Ez azt jelenti, hogy a kőtábla vésetét 661. március 13-án készítette el Yáng Shèshēng 楊社生.

Ennek alkalmából folytatom a szútra fordítás-magyarázatát, jelen esetben a címben szereplő hṛdaya terminuis fordításának bemutatásával.

 *

"Subhūti! Ha te azt akarod, hogy a mélységet, amely a Prajñāpāramitā-hoz kapcsolódik, meghatározzuk, mély és különleges állapotok megnevezéseit kell használnunk. Subhūti, ezek az Üresség megnevezései, vagyis: a mélységé, a formátlané, a nem-keletkezetté, a nem megragadásé, a keletkezés-nélküliségé, a megállításé, a Nirvánáé, a megszűnésé. Ez a 'mély' szó, Subhūti, az ilyen jellemzőkhöz is használt kifejezés."

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_18: śūnyatāparivarto 'ṣṭādaśaḥ,  Vaidya 170

*

 Miért nem „szív”-nek fordítom a címben a hṛdaya हृदय kifejezést?

A szanszkrit hṛdaya általában és a legelterjedtebben „szív”-nek van fordítva, és ez a jelentés helyes is, amennyiben itt átvitt értelemben lényeget vagy esszenciát értünk alatta (a szó konkrétan jelenti a szívet is mint szervet). Ugyanakkor számos jelentésárnyalata létezik még: olyan jelentések, melyek a szöveg tágabb kontextusában számomra adekvátabbnak tűnnek annak visszaadására, hogy mit is tartalmaz a szútra, milyen üzenetet is akart átadni nekünk a megalkotója (az analízisek szerint egyetlen személy állította össze a szútrát).

Ahogyan azt korábban már írtam, a szútra fordításához két kínai és egy szanszkrit verziót használtam (lásd: a primer szövegforrásokat). Ennek azért van jelentősége, mert a kínai és a szanszkrit kifejezések, illetve ideogrammák két aspektusú értelmezését adják a címnek.

A kínai címben szereplő karakter, a xīn 心 a szöveg tartalmára, illetve annak mondanivalójára fókuszál, mint „tudat” (citta) és „esszencia”, ahol a tudatnak és annak aspektusainak van kardinális (!) jelentősége.

A cím fordításához azért választottam mégis a szanszkrit kifejezést, mert a hṛdaya mélyebben kifejezi a szöveg célját: a „szív”, mint szerv mellett jelent „lényeget”, de jelent „tudást, tudományt” is, ami számomra szebben fejezi ki a mondanivalót (ezek az áranyalatok hiányoznak a kínai karakter jelentéséből, bár azt is rendkívül mély tartalom jellemzi).

Itt röviden ki kell térnem arra, hogy miről szól a szív szútra.

Meggyőződésem, hogy a tudatnak egy olyan meditatív átalakulását írja le, ami az āśraya-parāvṛtti tanításával magyarázható a legellentmondásmentesebben. A kiindulási alapja egy éntapasztalat-analízis. Avalokiteśvara intuitívan, közvetlenül szemléli az öt tapasztalati ág, az āśraya आश्रय „érzékalap(ok)” vagy „támasz(ok)” ürességét, majd a „beszélő”, feltehetőleg a Buddha, Śāriputra-hoz szólva bemutatja ezeknek a – személyiséget is alapvetően fundáló, annak létrejöttét biztosító -  érzékelési alapoknak a teljes átalakítását/átalakulását úgy, hogy felismeri mindegyik azonosságát az ürességtermészettel, annak három szintjével (trisvabhāva), majd ennek az azonosságnak az érzékszervi megragadhatatlanságát, ami a tudat „akadálymentességén”, „félelemnélküliségén” és „tévedés-mentességén” keresztül éri el a kialvást.

Ez egy folyamat: a szútra tehát nem pusztán a buddhista mahāyāna tanítások kivonata, "szíve", hanem elsősorban egy élő meditációs folyamat reprezentációja.

A "tudomány" és "tudás" jelentésaspektus tehát így jobban is illeszkedik a szútra tudatfenomenológiai illetve yogācāra megközelítéséhez. Mivel a hṛdaya eredetileg magát a Véda-t is jelölte, adta magát a megoldás, hogy „Szent Tudomány”-nak fordítsam a címben, hiszen a szöveg (mint egy meditációs élmény bemutatása) önmagában több, mint „lényeg” (~ ”szíve valaminek”), több, mint „tudás”, és több mint „tudomány”.

Ez tudomány, titkos tudomány, olyan, mint a Véda: tehát Szent Tudomány is.

A szútra teljes címe tehát így lett:

"A meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés szent tudománya."

*

*

Szív szútra

* 

'Subhūti kérdez:

Mi a természetük, Bhagavān, ezeknek a Bodhisattvá-knak, a nagy lényeknek, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik?

A Buddha válaszol:

Az elhagyás szokásával vezéreltek, egyedülálló és elszigetelt természetűek lesznek,Subhūti,

azok a Bodhisattvá-k, a nagy lények, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik.'

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_15: devaparivartaḥ pañcadaśaḥ / Vaidya 149

 *

„A prajñā nem tud semmit, és nem lát semmit.” 

般若無知論第三 [T1858 0153a24]

 *

 „Továbbá, Subhúti, a bodhiszattva-mahászattva, miközben a prajñāpāramitā-ban jár, olyan tudattal fejleszti a bölcsességet, amely mentes minden jellegtől. Miközben ezt a Tudást fejleszti, nem látja azt, nem látja saját tudatát, egészen addig, hogy semmilyen buddha-dharmát sem lát.” 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:17

I. 

Miért nem "bölcsességnek" fordítom a prajñā-t?

Tudom, hogy a prajñā-nak a magyar buddhizmusban szinte kizárólagosan elterjedt fordítási variánsa a „bölcsesség”, amit aztán cizellálva magyaráznak a jegyzetekben. Régóta azt gondolom, hogy nem a bölcsesség a helyes fordítása a szónak, és nem csak azért, mert egyszerűen nem lehet a „bölcsesség” kifejezéssel mint fordítással adekvátan azonosulni, hanem azért is, mert a szútra szövege nagyon tudatosan megválasztott, pontos jelentéssel bíró terminusokat használ, tehát ezt a szót is nagyon precízen kell definiálni. Még azon az áron is, hogy ez szembemegy a kialakult szokásokkal. Másfelől: maga a szöveg is egy konkrét meditációs eljárásra utal, ami a satipaṭṭhāna-val (~a tudatosság megalapozása) kezdődik, és egy teljesen másfajta meditációba illetve tudatállapotba vezet, mint a kiindulási pontja (ez az un. asaṃprajñāta samadhi kb. "nem felismerő-, megragadás-mentes révület").

A tudat mindig valamire vonatkozó tudat, és minden tudat része a világnak. Egyetlen tudat kivétel ez alól: ez a viññāṇa anidassana, ami a „felszín nélküli tudatosság” vagy „tulajdonság nélküli tudatosság”. A prajñā szerintem ennek az állapotnak a primordiális megjelenési formája: már nem az a tudat, ami a meditációt végzi, hanem az a tiszta és végtelen tudatosság, ami a meditáció végcélja.

A szanszkrit prajñā प्रज्ञा kifejezés nagyon mély jelentésű. Két részből áll. A pra- és a -jñā alkotják. A Monier-Williams szanszkrit szótár szerint a pra- az előre, tovább, túlzottan, nagyon, sokat, töltés, kitöltés, teljesítés jelentésű, és a görög πρό és a latin pro-hoz hasonló előtag. A nyelvészeknél a gati, ā-rambha, ut-karṣa, sarvato-bhāva, prāthamya, khyāti, ut-patti, vy-avahāra értelmében használható. Ezek: kezdés, kezdet, kiváló, magas, felettes, elsődleges, tudás, felfogás, keletkezés, teremtés, eredet.

A jñā az ismerni, tudást birtokolni, megismerni, észlelni, felfogni, tapasztal, felismer, megállapít, vizsgál, sajátjának felismerni, tudva, ismerve jelentésű.

Így tehát: a prajñā olyan belső alanyi tapasztalat, észlelet vagy ismeret, ami elsődleges forrású, és a kezdeti, ősi, eredeti tudati létállapotra vonatkozik. Kifejezhetetlen és ismeretlen módon jön létre. Úgy, hogy semmi nem határozza meg. Mélyen személyes, immanens, miközben transzperszonális és transzcendens. Ez az intuíció, a tükröződés, a tisztánlátás és a tárgy-nélküli, tiszta tudati felfogás, a természetes intelligencia, de a mentális attitűd, beállítódás is, mint ami az eszköz/tárgy nélküli tapasztalat realizálása után fennmarad, mint meghatározhatatlan nézőpont. 

A prajñā üres: nem ismer semmit és mindent megismer, mert maga a megismerés. Nem tudva tud. A differenciálatlan, ősi, elsődleges belső öntapasztalat. A legmagasabb rendű tudat: minden (ön)ismeret belső forrása. Nem a külsőre, hanem a belsőre utal: itt még nincs alany-tárgy; miközben benne van mindenben, kívül is áll a dolgokon. Nem "alanytudat", hanem a jelenlévő Alany kettősség-nélküli tudata-tudása-tapasztalata. Ez a turiya, a Tanú, a Látó és a mélyalvás képzetek nélküli állapota. Messze magasabb és mélyebb, mint a „bölcsesség”. ez az a megismerő tapasztalat, amely kizárólag az Alany „minden mástól mentes” tapasztalatáé: ez a kauzális, a szenvedésnek alávetett, múlandó, összetett, szenvedésteli és én-nélküli, pszicho-fizikai testben megnyilvánuló személy midentől elkülönült állapota: az a a tudatosság, amely a satipaṭṭhāna meditációt "szemléli".

II.

A prajñāpāramitā 般若波羅蜜多 / परज्ञापारमिताहृदय a mahajána buddhizmus egyik kulcsfogalma.

A Szív szútrában hatszor fordul elő a prajñāpāramitā szóösszetétel: egyszer a címben, ötször a szövegben. A címben és a szövegben háromszor nominativus-, kétszer locativus esetben szerepel.

Bizonyos etimológiák, amiknek egyébként van létjogosultságuk, a pāramitā kifejezést „túlpartra-juttatónak; ami átvisz a túlsó partra” értelműnek tekintik, és így is fordítják. A mahajána buddhizmusnak a szamszára és nirvána egybeeséséről szóló tanításai fényében nehezen látható, hogy miféle elérendő „túlsó partról” lehetne beszélni, de maga a szútra szövege is leírja, hogy „nincs beérkezés”. Mivel a szútra szó szerint egy metafizikai (~ létesülteken túli) tapasztalatot ír le, a pāramitā inkább úgy fordítom, hogy: meghatározhatatlan, transzcendens, tökéletes, érzékeken túli, vagy: mindent meghaladó.

A szútra kínai verzióiban a xīn 心 karakter kétféle értelemben szerepel: „szív” és „tudat” (innen a Szív szútra elnevezés is. A xīn 心 karakter pontos jelentésére egy másik posztban majd visszatérek). Ha abból indulok ki, hogy a szútrában van ez a szó, aminek fontos a két különböző jelentésének megjelenítése, akkor annak is van jól alátámasztható oka, hogy ehhez hasonlóan a többször előforduló prajñāpāramitā kifejezést is többféle módon fordítsam (mint a rūpa [sé 色] és a pṛthak [yí 異] szavakat is, amiről egy későbbi posztban fogok írni). Minek kötelezzem el magam és szorítsam a szavak adta korlátok közé egyféle fordítás és jelentésvariáns mellett, amikor lehetetlen egyetlen definícióba szorítani a szót, és öt lehetőség is van arra, hogy megjelenjenek az alternatívák (jóformán ez az öt lefedi az összes értelmes interpretációt)?

 Ebből adódóan a következőképpen fordítottam a prajñāpāramitā terminust:

• meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés (a címben szereplő fordítás)
• tiszta ismeret mindent-áthágó (gyakorlata)
• tökéletes transzcendens tudás
• transzcendens közvetlen megismerés
• véghezvivő intuitív megismerés 
• eredendő megismerés beteljesültségének

Ezek a fordítási variációk nem csak az eredeti szanszkrit kifejezés etimológiájával és nyelvtanával van összhangban, hanem a szútrában leírt meditációs tapasztalattal és azzal a folyamattal, amiről a szöveg szól.

*

____________________________________________________________________

Primer szövegreferenciák: 

Taishō shinshū daizōkyō 大正新脩大藏經

T0251. 0848c07 - 0848c22  [T0250. 0847c15]

 [T1509_36 0327c11-c28]

 [T0251. 0848b22]

[Sumidera Shingyō 隅寺心経 (710-794)/ Princeton University, No.2012-99]

[T0256. 08.851a1-852.a23]

Kedves érdeklődő olvasóm!

Kereken egy évvel ezelőtt fejeztem be a Szív szútra egyik korabeli, Tang-dinasztia idejéből származó előszavának fordítását. Szombaton, 2024. február 24-én fogom publikálni a Szív szútra frissen elkészült, új fordítását, amit szintén én dolgoztam ki. Annak alkalmából fogadja mindenki szeretettel az alábbi munkámat!

A szöveg szabadon felhasználható a forrás és a fordító megjelölésével nonprofit célra. Minden további jog fenntartva. 

Antal Péter

ELŐSZÓ A SZÍV-SZÚTRÁHOZ

Írta: a Nemzet Tanítója, Nanyang Huizhong 南陽慧忠 (675-775)

Taisho T0251_0848b22

夫法性無邊，豈藉心之所度
A jelenségek belső valóság-természete végtelen - hogyan lehetne azt az elmével meghatározni?

真如非相，詎假言之所詮。
Az Ilyenség tulajdonság-nélküli, formátlan - hogyan lehetne azt szavakkal kifejezni?

是故眾生浩浩無窮，法海茫茫何極。
Ezért az érző lények száma végtelen, mint a hömpölygő áramlat:

a Tan óceánja mély és határtalan - hogyan lehetne elérni a végét?

若也廣尋文義，猶如鏡裏求形，更乃息念觀空，又似日中逃影。
Ha valaki sokat keresi a Tanbeszéd jelentését, olyan, mint tükörben keresni az alakot.

Ha pedig megállítja a gondolatait, és az ürességre összpontosít,

az olyan, mintha a déli napsütésben próbálna elmenekülni saját árnyékától.

茲經喻如大地，何物不從地之所生，諸佛唯指一心，何法不因心之所立。
Ez a szútra olyan, mint az Anyaföld:

nincs olyan dolog, amely ne a földtől születne.

Minden Buddha csak az Egy-tudatra mutat,

és nincs olyan dharma, ami ne az Egy-Tudatből eredne.

但了心地，故號總持，悟法無生，名為妙覺。
Csupán tisztán megérteni az Elme Alapját, a dhāraṇī-t:

ráébredni a jelenségek nem-keletkezésére: ezt Csodálatos Önmegvilágosodásnak hívják.

一念超越，豈在繁論者爾。
Egyetlen tudatpillanattal mindent meghaladni:

az hogy’ is lehetne benne a sok értekezésben?

Budapest, 2023.02.05. Telihold napján
Fordította: Antal Péter