*

"A teljes tudás: a nem-megragadás."

Vasubandhu: Trisvabhavanirdeśa (32)

*

"A Magasztos így szólt:

„Subhūti, amikor egy bodhiszattva mahāsattva esetében még fennáll a megragadás

– legyen az forma, érzés, észlelés, indíttatás, tudat; az érzékszervek és tárgyaik; a tudatfolyamatok; az öt szkandha, tizennyolc dhātu, tizenkét āyatana; a függő keletkezés és annak összetevői; a tökéletességek, az ürességek, az ébredéshez vezető dharmák, a nemes igazságok, a mérhetetlen meditációk, forma nélküli elmélyülések, dhāraṇīk, a három kapu (üresség, jel-nélküliség, törekvés-nélküliség), a természetfeletti képességek, a tíz erő, a különleges tudásformák, a buddhaság egyedülálló aspektusai, és a minden formára kiterjedő tudás

– ha mindezek még megragadhatóak számára, akkor az még nem a Végső Törvény.

Amikor azonban, ó Subhūti, mindezen dharmák esetében nincs többé megragadás, nincs észlelési rávetítés,

– sem a formák, érzések, észleletek, indíttatások, tudat,
– sem a dharmák csoportjai (skandhák, dhātuk, āyatanák, a függő keletkezés és összetevői),
– sem a pāramiták, ürességek, ébredéshez vezető dharmák, nemes igazságok, meditációk, elmélyedések, dhāraṇīk,
– sem az üresség, jel-nélküliség, törekvés-nélküliség meditációi, a tudás és hatalom különleges formái –
akkor ez a bodhiszattva elérte a szellemi törvény fokát .

Miért van ez így?

Subhūti, mert mindezeknek a dharmáknak a valódi természete a megnevezhetetlenség, a nem-kijelenthetőség

A forma valódi természete: nem-leírható; az érzésé, észlelésé, indíttatásoké és tudaté – szintén nem-leírható.

Így van ez az összes dharmacsoport, meditáció, megvalósítás és tudás természetével: nem megnevezhető, nem megragadható.

Ez, Subhūti, a bodhiszattva, a nagy lény valódi törvényszerűsége.

Így, ó Subhūti, amikor a bodhiszattva beteljesíti a meditáció tökéletességét, akkor elindítja a Dharma kerekét:

az üresség, a jel-nélküliség és a törekvés-nélküliség – a nem-megragadás kerekét."

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā PSP_6-8:37-38