Kedves Olvasóm!

Ma van a Szív szútra első írásos emlékének 1363. évfordulója

A Szív szútra legrégebbi korabeli műtárgya a Fángshān 房山-i Yúnjū-templom 雲居寺 kőbe vésett szabványos kínai szövege. Fontos, hogy a kolofon sértetlen dátummal rendelkezik: Xiǎnqìng liù nián èr yuè bā rì 顯慶六年二月八日, tehát: „a Xiǎnqìng-korszak hatodik évének második hónapjának nyolcadik napja”.

Ez azt jelenti, hogy a kőtábla vésetét 661. március 13-án készítette el Yáng Shèshēng 楊社生.

Ennek alkalmából folytatom a szútra fordítás-magyarázatát, jelen esetben a címben szereplő hṛdaya terminuis fordításának bemutatásával.

 *

"Subhūti! Ha te azt akarod, hogy a mélységet, amely a Prajñāpāramitā-hoz kapcsolódik, meghatározzuk, mély és különleges állapotok megnevezéseit kell használnunk. Subhūti, ezek az Üresség megnevezései, vagyis: a mélységé, a formátlané, a nem-keletkezetté, a nem megragadásé, a keletkezés-nélküliségé, a megállításé, a Nirvánáé, a megszűnésé. Ez a 'mély' szó, Subhūti, az ilyen jellemzőkhöz is használt kifejezés."

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_18: śūnyatāparivarto 'ṣṭādaśaḥ,  Vaidya 170

*

 Miért nem „szív”-nek fordítom a címben a hṛdaya हृदय kifejezést?

A szanszkrit hṛdaya általában és a legelterjedtebben „szív”-nek van fordítva, és ez a jelentés helyes is, amennyiben itt átvitt értelemben lényeget vagy esszenciát értünk alatta (a szó konkrétan jelenti a szívet is mint szervet). Ugyanakkor számos jelentésárnyalata létezik még: olyan jelentések, melyek a szöveg tágabb kontextusában számomra adekvátabbnak tűnnek annak visszaadására, hogy mit is tartalmaz a szútra, milyen üzenetet is akart átadni nekünk a megalkotója (az analízisek szerint egyetlen személy állította össze a szútrát).

Ahogyan azt korábban már írtam, a szútra fordításához két kínai és egy szanszkrit verziót használtam (lásd: a primer szövegforrásokat). Ennek azért van jelentősége, mert a kínai és a szanszkrit kifejezések, illetve ideogrammák két aspektusú értelmezését adják a címnek.

A kínai címben szereplő karakter, a xīn 心 a szöveg tartalmára, illetve annak mondanivalójára fókuszál, mint „tudat” (citta) és „esszencia”, ahol a tudatnak és annak aspektusainak van kardinális (!) jelentősége.

A cím fordításához azért választottam mégis a szanszkrit kifejezést, mert a hṛdaya mélyebben kifejezi a szöveg célját: a „szív”, mint szerv mellett jelent „lényeget”, de jelent „tudást, tudományt” is, ami számomra szebben fejezi ki a mondanivalót (ezek az áranyalatok hiányoznak a kínai karakter jelentéséből, bár azt is rendkívül mély tartalom jellemzi).

Itt röviden ki kell térnem arra, hogy miről szól a szív szútra.

Meggyőződésem, hogy a tudatnak egy olyan meditatív átalakulását írja le, ami az āśraya-parāvṛtti tanításával magyarázható a legellentmondásmentesebben. A kiindulási alapja egy éntapasztalat-analízis. Avalokiteśvara intuitívan, közvetlenül szemléli az öt tapasztalati ág, az āśraya आश्रय „érzékalap(ok)” vagy „támasz(ok)” ürességét, majd a „beszélő”, feltehetőleg a Buddha, Śāriputra-hoz szólva bemutatja ezeknek a – személyiséget is alapvetően fundáló, annak létrejöttét biztosító -  érzékelési alapoknak a teljes átalakítását/átalakulását úgy, hogy felismeri mindegyik azonosságát az ürességtermészettel, annak három szintjével (trisvabhāva), majd ennek az azonosságnak az érzékszervi megragadhatatlanságát, ami a tudat „akadálymentességén”, „félelemnélküliségén” és „tévedés-mentességén” keresztül éri el a kialvást.

Ez egy folyamat: a szútra tehát nem pusztán a buddhista mahāyāna tanítások kivonata, "szíve", hanem elsősorban egy élő meditációs folyamat reprezentációja.

A "tudomány" és "tudás" jelentésaspektus tehát így jobban is illeszkedik a szútra tudatfenomenológiai illetve yogācāra megközelítéséhez. Mivel a hṛdaya eredetileg magát a Véda-t is jelölte, adta magát a megoldás, hogy „Szent Tudomány”-nak fordítsam a címben, hiszen a szöveg (mint egy meditációs élmény bemutatása) önmagában több, mint „lényeg” (~ ”szíve valaminek”), több, mint „tudás”, és több mint „tudomány”.

Ez tudomány, titkos tudomány, olyan, mint a Véda: tehát Szent Tudomány is.

A szútra teljes címe tehát így lett:

"A meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés szent tudománya."

*

 * 

'Subhūti kérdez:

Mi a természetük, Bhagavān, ezeknek a Bodhisattvá-knak, a nagy lényeknek, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik?

A Buddha válaszol:

Az elhagyás szokásával vezéreltek, egyedülálló és elszigetelt természetűek lesznek,Subhūti,

azok a Bodhisattvá-k, a nagy lények, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik.'

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_15: devaparivartaḥ pañcadaśaḥ / Vaidya 149

I. 

Miért nem "bölcsességnek" fordítom a prajñā-t?

Tudom, hogy a prajñā-nak a magyar buddhizmusban szinte kizárólagosan elterjedt fordítási variánsa a „bölcsesség”, amit aztán cizellálva magyaráznak a jegyzetekben. Régóta azt gondolom, hogy nem a bölcsesség a helyes fordítása a szónak, és nem csak azért, mert egyszerűen nem lehet a „bölcsesség” kifejezéssel mint fordítással adekvátan azonosulni, hanem azért is, mert a szútra szövege nagyon tudatosan megválasztott, pontos jelentéssel bíró terminusokat használ, tehát ezt a szót is nagyon precízen kell definiálni. Még azon az áron is, hogy ez szembemegy a kialakult szokásokkal. Másfelől: maga a szöveg is egy konkrét meditációs eljárásra utal, ami a satipaṭṭhāna-val (~a tudatosság megalapozása) kezdődik, és egy teljesen másfajta meditációba illetve tudatállapotba vezet, mint a kiindulási pontja (ez az un. asaṃprajñāta samadhi kb. "nem felismerő-, megragadás-mentes révület").

A tudat mindig valamire vonatkozó tudat, és minden tudat része a világnak. Egyetlen tudat kivétel ez alól: ez a viññāṇa anidassana, ami a „felszín nélküli tudatosság” vagy „tulajdonság nélküli tudatosság”. A prajñā szerintem ennek az állapotnak a primordiális megjelenési formája: már nem az a tudat, ami a meditációt végzi, hanem az a tiszta és végtelen tudatosság, ami a meditáció végcélja.

A szanszkrit prajñā प्रज्ञा kifejezés nagyon mély jelentésű. Két részből áll. A pra- és a -jñā alkotják. A Monier-Williams szanszkrit szótár szerint a pra- az előre, tovább, túlzottan, nagyon, sokat, töltés, kitöltés, teljesítés jelentésű, és a görög πρό és a latin pro-hoz hasonló előtag. A nyelvészeknél a gati, ā-rambha, ut-karṣa, sarvato-bhāva, prāthamya, khyāti, ut-patti, vy-avahāra értelmében használható. Ezek: kezdés, kezdet, kiváló, magas, felettes, elsődleges, tudás, felfogás, keletkezés, teremtés, eredet.

A jñā az ismerni, tudást birtokolni, megismerni, észlelni, felfogni, tapasztal, felismer, megállapít, vizsgál, sajátjának felismerni, tudva, ismerve jelentésű.

Így tehát: a prajñā olyan belső alanyi tapasztalat, észlelet vagy ismeret, ami elsődleges forrású, és a kezdeti, ősi, eredeti tudati létállapotra vonatkozik. Kifejezhetetlen és ismeretlen módon jön létre. Úgy, hogy semmi nem határozza meg. Mélyen személyes, immanens, miközben transzperszonális és transzcendens. Ez az intuíció, a tükröződés, a tisztánlátás és a tárgy-nélküli, tiszta tudati felfogás, a természetes intelligencia, de a mentális attitűd, beállítódás is, mint ami az eszköz/tárgy nélküli tapasztalat realizálása után fennmarad, mint meghatározhatatlan nézőpont. 

A prajñā üres: nem ismer semmit és mindent megismer, mert maga a megismerés. Nem tudva tud. A differenciálatlan, ősi, elsődleges belső öntapasztalat. A legmagasabb rendű tudat: minden (ön)ismeret belső forrása. Nem a külsőre, hanem a belsőre utal: itt még nincs alany-tárgy; miközben benne van mindenben, kívül is áll a dolgokon. Messze magasabb és mélyebb, mint a „bölcsesség”. ez az a megismerő tapasztalat, amely kizárólag az Alany „minden mástól mentes” tapasztalatáé: ez a kauzális, a szenvedésnek alávetett, múlandó, összetett, szenvedésteli és én-nélküli, pszicho-fizikai testben megnyilvánuló személy midentől elkülönült állapota: az a a tudatosság, amely a satipaṭṭhāna meditációt "szemléli".

II.

A prajñāpāramitā 般若波羅蜜多 / परज्ञापारमिताहृदय a mahajána buddhizmus egyik kulcsfogalma.

A Szív szútrában hatszor fordul elő a prajñāpāramitā szóösszetétel: egyszer a címben, ötször a szövegben. A címben és a szövegben háromszor nominativus-, kétszer locativus esetben szerepel.

Bizonyos etimológiák, amiknek egyébként van létjogosultságuk, a pāramitā kifejezést „túlpartra-juttatónak; ami átvisz a túlsó partra” értelműnek tekintik, és így is fordítják. A mahajána buddhizmusnak a szamszára és nirvána egybeeséséről szóló tanításai fényében nehezen látható, hogy miféle elérendő „túlsó partról” lehetne beszélni, de maga a szútra szövege is leírja, hogy „nincs beérkezés”. Mivel a szútra szó szerint egy metafizikai (~ létesülteken túli) tapasztalatot ír le, a pāramitā inkább úgy fordítom, hogy: meghatározhatatlan, transzcendens, tökéletes, érzékeken túli, vagy: mindent meghaladó.

A szútra kínai verzióiban a xīn 心 karakter kétféle értelemben szerepel: „szív” és „tudat” (innen a Szív szútra elnevezés is. A xīn 心 karakter pontos jelentésére egy másik posztban majd visszatérek). Ha abból indulok ki, hogy a szútrában van ez a szó, aminek fontos a két különböző jelentésének megjelenítése, akkor annak is van jól alátámasztható oka, hogy ehhez hasonlóan a többször előforduló prajñāpāramitā kifejezést is többféle módon fordítsam (mint a rūpa [sé 色] és a pṛthak [yí 異] szavakat is, amiről egy későbbi posztban fogok írni). Minek kötelezzem el magam és szorítsam a szavak adta korlátok közé egyféle fordítás és jelentésvariáns mellett, amikor lehetetlen egyetlen definícióba szorítani a szót, és öt lehetőség is van arra, hogy megjelenjenek az alternatívák (jóformán ez az öt lefedi az összes értelmes interpretációt)?

 Ebből adódóan a következőképpen fordítottam a prajñāpāramitā terminust:

• meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés (a címben szereplő fordítás)
• transzcendentális közvetlen belátás(ban)
• tökéletes mentális beállítottság(ot)
• tiszta transzcendentális tudatosság
• érzékeken túli tisztánlátás
• mindent meghaladó öntudatosság

Ezek a fordítási variációk nem csak az eredeti szanszkrit kifejezés etimológiájával és nyelvtanával van összhangban, hanem a szútrában leírt meditációs tapasztalattal és azzal a folyamattal, amiről a szöveg szól.

*

A következő bejegyzésemben a xīn 心 karaktert és annak fordítását fogom elemezni.

____________________________________________________________________

Primer szövegreferenciák: 

Taishō shinshū daizōkyō 大正新脩大藏經

T0251. 0848c07 - 0848c22  [T0250. 0847c15]

 [T1509_36 0327c11-c28]

 [T0251. 0848b22]

[Sumidera Shingyō 隅寺心経 (710-794)/ Princeton University, No.2012-99]

[T0256. 08.851a1-852.a23]

Kedves Olvasók és érdeklődők!

Ezúton osztom meg mindenkivel a Szív szútra fordításomat.

A szöveg a forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható. Minden egyéb jog fenntartva.

A fordítás alapjául a következő szanszkrit és a kínai szövegek szolgáltak forrásként: 

Hōryūji Palm-leaf Manuscript. (Ja) – Xīnjīng | Prajñāpāramitāhṛdaya (wordpress.com)

NTI Reader és NTI Reader

A fordításomhoz készül a kommentár is.

Olvassa mindenki szeretettel!

Antal Péter

Kérdés, észrevétel esetén vagy a fordítás felhasználása kapcsán kérem írjon nekem bizalommal!

antalpeter001@gmail.com

_______________________________

A meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés szent tudománya

परज्ञापारमिताहृदय - Prajñāpāramitāhṛdaya

A nemes Avalokiteśvara, a bodhisattva, amint a mély, Transzcendentális Közvetlen Belátásban gyakorolva haladt, világosan megfigyelte az öt tapasztalati ág mindegyikét, és azokat Üresnek látta az önléttől – azzal átlépett minden szenvedést.

Itt, Śāriputra, a forma: Üresség, az Üresség: forma.

A látvány nem különböztethető meg az Ürességtől: az Üresség nem választható szét a látványtól.

A megjelenési forma valóban Üresség; az Üresség valóban megjelenési forma.

Ugyanígy az érzékelés, a felfogás, késztetés és a tudatosság is.

Ezen a világon, Śāriputra, minden jelenség az Üresség megnyilvánulása;

nem keletkezők – nem pusztulók;

nem szennyezettek – nem tiszták;

nem növekvők – nem csökkenők.

Valóban, a jelenségek Üressége egyaránt sem múlt, sem jövő, sem a jelen. †

Ezért, Śāriputra, ebben a kiüresítettségben nincs forma, nincs érzék, felfogás, késztetés és tudatosság.

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, elme.

Nincs látvány, hang, illat, íz, tapintás, gondolat.

Nincs a szemnek tartománya, eljutva egészen addig, hogy nincs az elmetudatosságnak tartománya.

Nincs tudatlanság, és nincs kioltása a tudatlanságnak,

és így nincs öregedés-és-halál, és nincs az öregedés-és-halál megszüntetése sem.

Nincs szenvedés, eredet, megszüntetés, út. Nincs tudás, és nincs beérkezés.

Ebből adódóan, a nem-megragadás módja által, a Tökéletes Mentális Beállítottságot követve a bodhisattva akadálytalan tudatú.

Mivel tudata akadálytalan, nincs benne félelem, így meghaladja a téves nézeteket, álomszerű elképzeléseket: ezt beteljesítve éri el a Végső Nirvāṇa-t.

A három időben létező minden Buddha a Tiszta Transzcendentális Tudatosság gyakorlásával éri el a Felülmúlhatatlan Teljesen Tökéletes Felébredést.

Ezért hirdesd az Érzékeken túli Tisztánlátás nagy mantráját; a nagy tudomány mantráját;

a felülmúlhatatlan mantrát; a páratlan mantrát; amely minden szenvedést megszűntet;

amely való igaz - nem hamis.

Ezért a Mindent Meghaladó Öntudatosság mantráját így prédikáld:

gate gate pāragate pārasaṃgate bodhi svāhā ††

________________________________________________________________

† Kumārajīva 鳩摩羅什 IV. sz-i fordításában szereplő kulcsfontosságú sor.

T 08 250; 0847c15: 是空法，非過去、非未來、非現在

†† Woncheuk 원측 VII. sz-i kommentárja alapján: Átkelni, átkelni, túljutni, eljutni a végsőkig, az esszenciáig, gyorsan!

Fordította: Antal Péter – 2024.02.24. Telihold napján

Kedves érdeklődő olvasóm!

Kereken egy évvel ezelőtt fejeztem be a Szív szútra egyik korabeli, Tang-dinasztia idejéből származó előszavának fordítását. Szombaton, 2024. február 24-én fogom publikálni a Szív szútra frissen elkészült, új fordítását, amit szintén én dolgoztam ki. Annak alkalmából fogadja mindenki szeretettel az alábbi munkámat!

A szöveg szabadon felhasználható a forrás és a fordító megjelölésével nonprofit célra. Minden további jog fenntartva. 

Antal Péter

ELŐSZÓ A SZÍV-SZÚTRÁHOZ

Írta: a Nemzet Tanítója, Nanyang Huizhong 南陽慧忠 (675-775)

Taisho T0251_0848b22

夫法性無邊，豈藉心之所度
A jelenségek belső valóság-természete végtelen, hogyan lehetne azt az
elmével meghatározni?

真如非相，詎假言之所詮。
Az Ilyenség tulajdonság-nélküli, formátlan: ahol „magyarázata” van, az
hamis beszéd.

是故眾生浩浩無窮，法海茫茫何極。
Mivel a Tan óceánja mélységes és határtalan, ezért az érző lények összessége
végtelenül özönlik.

若也廣尋文義，猶如鏡裏求形，更乃息念觀空，又似日中逃影。
Sokat keresni a Tanbeszéd jelentését olyan, mint tükörben keresni az alakot,
mintha az árnyékot próbálnánk déli napsütésben megfogni; ezért inkább
nyugodt éberséggel figyeld meg minden jelenség Ürességét.

茲經喻如大地，何物不從地之所生，諸佛唯指一心，何法不因心之所立。
Ez a szútra az Anyaföld példázata: nincs olyan dolog, amely ne a földtől
születne. Minden Buddha csak az Egy-tudatra mutat, és nincs olyan
dharma, ami ne az Egy-Tudaton alapulna.

但了心地，故號總持，悟法無生，名為妙覺。
Csupán tisztán átlátni az Elme Alapját, a dhāraṇī-t, ráébredni a jelenségek
nem-keletkezésére: ezt Csodálatos Önmegvilágosodásnak hívják.

一念超越，豈在繁論者爾。
Egyetlen tudatpillanat meghaladása: az hogy’ is lehetne benne a sok
értekezésben?

Budapest, 2023.02.05. Telihold napján
Fordította: Antal Péter

Kedves Érdeklődő!

      A blog azzal a céllal jött létre, hogy az elmúlt 10-15 év, a Szív szútrát érintő tanulmányaim eredményeit tematikus formában összegyűjtse, és érthetően, de magas színvonalon publikálva az érdeklődő, tanulni vágyó közönség számára hozzáférhetővé tegye. Ezen publikációk egy fokozatosságon alapuló, didaktikus tematikát fognak követni, és a tervek szerint (a rendelkezésre álló idő függvényében) havonta egy-két cikk megjelenését fogja jelenteni. 

      Régóta személyes meggyőződésem, hogy - noha a Szív szútrán (mint meditációs beavató-szövegen) keresztül az egész buddhista doktrína, a théraváda és a mahajána (a jógacsára, a madhjamaka, de a dzogcsen is) egyaránt, maradéktalanul és autentikusan  kifejthető és elsajátítható -, a szútra még sincs a magyar nyelvű szakirodalomban és buddhista oktatásban az azt megillető, méltó helyén kezelve, és meglehetősen nagy a zavar annak forgalomban lévő fordításait, verzióit, sőt: adekvát értelmezését is illetően. Ez azonban annak köszönhető, hogy a Szív szútra rövid szövege úgy viszonyul a buddhista tanításhoz, mint Einstein egyszerűnek tűnő és gyorsan leírható E=mc2 képlete a fizikához: egy hatalmas, generációkon átívelő szellemi csúcsteljesítmény végpontjaként, mely bár esszenciálisan magában foglal minden tudást, ugyanakkor minden tudást meg is halad.

     Ez a tapasztalatom egyre jobban igazolódott, minél inkább elmélyültem a szöveg -, és a szövegről készült korabeli és kortárs kommentárok tanulmányozásában, megközelítési módokban, így mára már egy kiaknázandó lehetőségként ragadom meg ezt a jelenséget.

   Fentiek mellett jelen blog igényes fóruma, információs központja is kíván lenni egy buddhista szellemi műhelynek, ami a Szív szútra, mint a Dharma kvintesszenciája köré egyfajta fenomenológiai  iskolaként összpontosul.

    Ezt a törekvést folyamatosan frissülő és bővülő irodalomjegyzék, link-gyűjtemény, fotóalbum és könyvajánló igyekszik majd teljessé tenni.

     Ehhez a közösséghez bárki csatlakozhat, aki meg szeretné ismerni a Szív szútra világát, és azon keresztül a Tan különböző szintjeit, majd a Tannak a szavakkal csak részlegesen kifejezhető végső igazságait.

Remélem, hogy vállalkozásomat kellő érdeklődés és figyelem kíséri majd, és minden törekvő javát fogja szolgálni!

Üdvözlettel:

Satori - Antal Péter

antalpeter001@gmail.com