* 

'Subhūti kérdez:

Mi a természetük, Bhagavān, ezeknek a Bodhisattvá-knak, a nagy lényeknek, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik?

A Buddha válaszol:

Az elhagyás szokásával vezéreltek, egyedülálló és elszigetelt természetűek lesznek,Subhūti,

azok a Bodhisattvá-k, a nagy lények, akik ezt a mély Prajñāpāramitā-t megértik.'

Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā / ASP_15: devaparivartaḥ pañcadaśaḥ / Vaidya 149

I. 

Miért nem "bölcsességnek" fordítom a prajñā-t?

Tudom, hogy a prajñā-nak a magyar buddhizmusban szinte kizárólagosan elterjedt fordítási variánsa a „bölcsesség”, amit aztán cizellálva magyaráznak a jegyzetekben. Régóta azt gondolom, hogy nem a bölcsesség a helyes fordítása a szónak, és nem csak azért, mert egyszerűen nem lehet a „bölcsesség” kifejezéssel mint fordítással adekvátan azonosulni, hanem azért is, mert a szútra szövege nagyon tudatosan megválasztott, pontos jelentéssel bíró terminusokat használ, tehát ezt a szót is nagyon precízen kell definiálni. Még azon az áron is, hogy ez szembemegy a kialakult szokásokkal. Másfelől: maga a szöveg is egy konkrét meditációs eljárásra utal, ami a satipaṭṭhāna-val (~a tudatosság megalapozása) kezdődik, és egy teljesen másfajta meditációba illetve tudatállapotba vezet, mint a kiindulási pontja (ez az un. asaṃprajñāta samadhi kb. "nem felismerő-, megragadás-mentes révület").

A tudat mindig valamire vonatkozó tudat, és minden tudat része a világnak. Egyetlen tudat kivétel ez alól: ez a viññāṇa anidassana, ami a „felszín nélküli tudatosság” vagy „tulajdonság nélküli tudatosság”. A prajñā szerintem ennek az állapotnak a primordiális megjelenési formája: már nem az a tudat, ami a meditációt végzi, hanem az a tiszta és végtelen tudatosság, ami a meditáció végcélja.

A szanszkrit prajñā प्रज्ञा kifejezés nagyon mély jelentésű. Két részből áll. A pra- és a -jñā alkotják. A Monier-Williams szanszkrit szótár szerint a pra- az előre, tovább, túlzottan, nagyon, sokat, töltés, kitöltés, teljesítés jelentésű, és a görög πρό és a latin pro-hoz hasonló előtag. A nyelvészeknél a gati, ā-rambha, ut-karṣa, sarvato-bhāva, prāthamya, khyāti, ut-patti, vy-avahāra értelmében használható. Ezek: kezdés, kezdet, kiváló, magas, felettes, elsődleges, tudás, felfogás, keletkezés, teremtés, eredet.

A jñā az ismerni, tudást birtokolni, megismerni, észlelni, felfogni, tapasztal, felismer, megállapít, vizsgál, sajátjának felismerni, tudva, ismerve jelentésű.

Így tehát: a prajñā olyan belső alanyi tapasztalat, észlelet vagy ismeret, ami elsődleges forrású, és a kezdeti, ősi, eredeti tudati létállapotra vonatkozik. Kifejezhetetlen és ismeretlen módon jön létre. Úgy, hogy semmi nem határozza meg. Mélyen személyes, immanens, miközben transzperszonális és transzcendens. Ez az intuíció, a tükröződés, a tisztánlátás és a tárgy-nélküli, tiszta tudati felfogás, a természetes intelligencia, de a mentális attitűd, beállítódás is, mint ami az eszköz/tárgy nélküli tapasztalat realizálása után fennmarad, mint meghatározhatatlan nézőpont. 

A prajñā üres: nem ismer semmit és mindent megismer, mert maga a megismerés. Nem tudva tud. A differenciálatlan, ősi, elsődleges belső öntapasztalat. A legmagasabb rendű tudat: minden (ön)ismeret belső forrása. Nem a külsőre, hanem a belsőre utal: itt még nincs alany-tárgy; miközben benne van mindenben, kívül is áll a dolgokon. Messze magasabb és mélyebb, mint a „bölcsesség”. ez az a megismerő tapasztalat, amely kizárólag az Alany „minden mástól mentes” tapasztalatáé: ez a kauzális, a szenvedésnek alávetett, múlandó, összetett, szenvedésteli és én-nélküli, pszicho-fizikai testben megnyilvánuló személy midentől elkülönült állapota: az a a tudatosság, amely a satipaṭṭhāna meditációt "szemléli".

II.

A prajñāpāramitā 般若波羅蜜多 / परज्ञापारमिताहृदय a mahajána buddhizmus egyik kulcsfogalma.

A Szív szútrában hatszor fordul elő a prajñāpāramitā szóösszetétel: egyszer a címben, ötször a szövegben. A címben és a szövegben háromszor nominativus-, kétszer locativus esetben szerepel.

Bizonyos etimológiák, amiknek egyébként van létjogosultságuk, a pāramitā kifejezést „túlpartra-juttatónak; ami átvisz a túlsó partra” értelműnek tekintik, és így is fordítják. A mahajána buddhizmusnak a szamszára és nirvána egybeeséséről szóló tanításai fényében nehezen látható, hogy miféle elérendő „túlsó partról” lehetne beszélni, de maga a szútra szövege is leírja, hogy „nincs beérkezés”. Mivel a szútra szó szerint egy metafizikai (~ létesülteken túli) tapasztalatot ír le, a pāramitā inkább úgy fordítom, hogy: meghatározhatatlan, transzcendens, tökéletes, érzékeken túli, vagy: mindent meghaladó.

A szútra kínai verzióiban a xīn 心 karakter kétféle értelemben szerepel: „szív” és „tudat” (innen a Szív szútra elnevezés is. A xīn 心 karakter pontos jelentésére egy másik posztban majd visszatérek). Ha abból indulok ki, hogy a szútrában van ez a szó, aminek fontos a két különböző jelentésének megjelenítése, akkor annak is van jól alátámasztható oka, hogy ehhez hasonlóan a többször előforduló prajñāpāramitā kifejezést is többféle módon fordítsam (mint a rūpa [sé 色] és a pṛthak [yí 異] szavakat is, amiről egy későbbi posztban fogok írni). Minek kötelezzem el magam és szorítsam a szavak adta korlátok közé egyféle fordítás és jelentésvariáns mellett, amikor lehetetlen egyetlen definícióba szorítani a szót, és öt lehetőség is van arra, hogy megjelenjenek az alternatívák (jóformán ez az öt lefedi az összes értelmes interpretációt)?

 Ebből adódóan a következőképpen fordítottam a prajñāpāramitā terminust:

• meghatározhatatlan legmagasabb rendű közvetlen önmegismerés (a címben szereplő fordítás)
• transzcendentális közvetlen belátás(ban)
• tökéletes mentális beállítottság(ot)
• tiszta transzcendentális tudatosság
• érzékeken túli tisztánlátás
• mindent meghaladó öntudatosság

Ezek a fordítási variációk nem csak az eredeti szanszkrit kifejezés etimológiájával és nyelvtanával van összhangban, hanem a szútrában leírt meditációs tapasztalattal és azzal a folyamattal, amiről a szöveg szól.

*

A következő bejegyzésemben a xīn 心 karaktert és annak fordítását fogom elemezni.

____________________________________________________________________

Primer szövegreferenciák: 

Taishō shinshū daizōkyō 大正新脩大藏經

T0251. 0848c07 - 0848c22  [T0250. 0847c15]

 [T1509_36 0327c11-c28]

 [T0251. 0848b22]

[Sumidera Shingyō 隅寺心経 (710-794)/ Princeton University, No.2012-99]

[T0256. 08.851a1-852.a23]