*

„A prajñā nem tud semmit, és nem lát semmit.” 

般若無知論第三 T1858 0153a24

*

„Továbbá, Subhúti, a bodhiszattva-mahászattva, miközben a prajñāpāramitā-ban jár, olyan tudattal fejleszti a bölcsességet, amely mentes minden jellegtől. Miközben ezt a Tudást fejleszti, nem látja azt, nem látja saját tudatát, egészen addig, hogy semmilyen buddha-dharmát sem lát.” 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:17

„Továbbá, Subhúti, a bodhiszattva-mahászattva, miközben a prajñāpāramitā-ban jár, a ragaszkodás öt halmazát (pañca upādānaskandha) úgy szemléli, mint egy álmot, mint egy visszhangot, mint egy tükröződést, mint egy képmást, mint egy délibábot, mint egy illúziót, mint egy varázslatot, mint egy teremtett jelenést, vagy mint egy gandharvavárost (múlékony égi látomást). 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:33

Az eredendő természet üressége (prakṛtiśūnyatā) azonban nem tűnik el, nem változik meg, nem mozdul el sehová. Miért? Mert nem található semmilyen helyen, nem rendelkezik térbeli helyzettel, sem nem megy valahová, sem nem érkezik sehonnan. Ez a dharmák állandósága (dharmasthititā), ahol semmilyen jelenség növekedése vagy csökkenése, keletkezése vagy megszűnése, beszennyeződése vagy megtisztulása nem tapasztalható. Ez a dharmák természetes állapota (prakṛtidharmatā). 

Pañcaviṃśatisāhasrikā Prajñāpāramitā VI-VIII PSP_6-8:96

*